Akik nem tették le a fegyvert

Ezzel a filmmel emlékezünk meg a Trianoni diktátum 100. évfordulójáról, és azokról a katonákról, akik nem tették le a fegyvert, mert mindvégig hittek Magyarország feltámadásában.

A történet egy erdélyi vívómesterről szól, akit úgy ismernek a Kárpát-medencében, mint „Hiúz” /Mándruc/ – leginkább Maderspach Viktorhoz hasonlítanám a fiktív karaktert – aki a 20. század első éveiben Magyarország különböző városaiban tanult és tartott vívóedzéseket, és vívott éles párbajokat. 1914 nyarán önkéntesként beállt a hadseregbe és végiharcolja az I. Világháború különböző hadszíntereit. A harcok szünetében az újoncokat közelharcra tanítva használja tapasztalatait. 1918 november 3-án nem teszi le a fegyvert, látja a budapesti zűrzavart, majd hazajut Erdélybe és csatlakozik decemberben a Székely Hadosztályhoz. Tovább folytatja a harcot, majd 1919 szeptember 16-án Siófokon csatlakozik a nemzeti hadsereghez. Mint hajdanán Mikes Kelemen a különböző hadszínterekről elképzelt bátyjának leveleket ír. A levelek a Trianoni diktátum által elszakított országrészekből íródnak.

“A harcosnak szinte megérinthető minden mozdulata és gondolata, éppúgy a szavak karcolata a földtől finoman porzott papíron, miközben a – talán utolsó – levelet írja a lövészárokban, tolla alatt a csend, sisakja felett a közelítő háborús zaj… mint a fegyver hűvöse és súlya, ami ránehezedik az emberre először, aztán mind könnyebbé válik, végül minden erő már a szem és a távcső lencséje között feszül csak … a visszavont lélegzet közvetlenül a lövés előtt…”

A film gyártása során különösen fontos szempont volt, hogy hitelesen mutassuk be, rekonstruáljuk a “Nagy Háború” katonáinak mindennapi életét, küzdelmeit; ezért a filmben bemutatott valamennyi egyenruha, fegyver, felszerelés, dokumentum eredeti, az I. Világháború időszakából származik.

Producer – rendező: Pannoniay Boglárka Erzsébet

Szereplők: Dr. Hidán Csaba régész-történész, Kiss Gábor, Hidán Álmos, Jásdi Jázmin